Digitális kihívás – magánjogi válasz

Leírás

2019-ben két irányelvet bocsátottak ki az Európai Unió jogalkotói, az egyik az áruk adásvételéről, a másik a digitális tartalomról és a digitális szolgáltatásról rendelkezett. A két irányelv tartalma és fogalmai egymásba „olvadtak”, mivel az áruk adásvételéről szóló irányelv valódi szabályozási tárgya a digitális elemmel rendelkező ingó dolgok adásvétele volt.
A nemzeti jogalkotók implementációs kötelezettségének határideje 2021 július 1-én járt le, 2022 január 1-től pedig az irányelv és a nemzeti jogi szabályok már hatályukba is léptek. Jóllehet az átültetésre nyitva álló idő rendkívül hosszúnak ígérkezett, a tagállamok mégis lázas munkával serénykedtek az irányelvek átvezetésén. Ennek oka az volt, hogy a két irányelv a magánjog és a fogyasztó védelmi jog teljes rendszerét érintette, ezért rendszertani választ követeltek meg. Ide tartozik, hogy a teljes harmonizáció kötelezettsége miatt át kellett fésülni a komplett fogyasztóvédelmi szabályrendszert, és az irányelvekkel ellentétes jogi normákat hatályon kívül kellett helyezni. Az irányelvek új intézményeket teremtettek, kiváltva a sokszor évtizedek óta működő magánjogi és fogyasztóvédelmi intézmények revízióját.
Az irányelvek először próbálták meg szisztematikusan beültetni a digitális kor termékeire kötött szolgáltatási és adás – vételi szerződéseket a magánjog / fogyasztóvédelmi jog rendszerébe. Több volt ez, mint kísérlet, hiszen hosszú évek kutatásai és szakirodalmi elemzései álltak a jogalkotási munka mögött. A változások által teremtett intézmények a digitális kor kordában tartásához elengedhetetlenek, ugyanakkor ismeretlenek és meglehetősen revolutívak. Gondolunk itt a digitális tartalom, vagy szolgáltatás ellentételezéseként a kereskedőnek / vállalkozónak átadott személyes adatok „szerződésbe emelésére”, a digitális termék rendelkezésre bocsátási időpontjának, a frissítési kötelezettségnek, a szerződésszerűség fogalmának jogi szabályozására.
A könyv Németország magánjogi kódexének átalakítását elemzi. Németország magánjogi rendszere – ha lehet így fogalmazni – érzékeny a fogyasztóvédelmi jog alakulására, köszönhetően annak, hogy a BGB a magánjog nagy és hagyományos intézményei mellett a fogyasztó magánjogát (szerződéseit, jogállását, kötelezettségeit és jogait) is tartalmazza. Könyvünk végigkíséri azt az utat, amit a német jogalkotó az irányelvek előírásainak átvétele során bejárt, így nyomon követi a magánjog dogmatikájának változásait. Feldolgozza a kommentárok, a szakmai publikációk reflexióit, kísérletet tesz a személyes adat problematikájának kifejtésére. A tanúság nem német belügy, hiszen a német jogcsaládba tartozó magánjogi rendszerek hasonló problémákkal küszködtek és küszködnek.
Könyvünkben egy stratégiai kérdésre szintén keressük a választ. E kérdés úgy hangzott, hol van a digitális világ jogi szabályozásának a határa, a követő és adaptív stratégia képes-e kiépíteni az új világ működéséhez szükséges jogi kereteket? Kérdésünkre a könyv lapjaiból kiolvasható a válasz, s előre bocsátva a megoldást: a történet nyitott, a digitális story lezáratlan.